Neked írom édes rajkóm senkinek se másnak, minálunk már a Gárdisták lövész árkot ásnak... Éjjel-nappal menetelnek, nem lophatunk semmit, nem fáztunk, és nem éheztünk soha még mi ennyit. Megmondom én drága Gazsim, kicsit azé félünk! Te is tudod, hogy mi spontán bűnözésből élünk... ezek meg itt másíroznak, mindent megfigyelnek mosolyogva büszkén nótát énekelnek... Tele van az egész falu fel-alá járkálnak, rossz dóga van most itt a segílyes cigánynak. Bezzeg a Magyarok rendesen boldogok látnád Gázsikám a szemük csak úgy ragyog. ...Összefogtak ezek fiam, nekünk nem is szóltak, mi a lófaszt csináljunk? - aggyá választ holnap! ui: a Magyarok itten má feketébe őtöztek, attól tartunk a gárdisták végleg bekőtöztek. - csókol anyu, CSOMAG NINCS! /még a kannásbor is drága kincs./..

" Ne tévesszen meg a munkakör rákérdeztem ,hogy nem e elírás, de nem, egy kalap alá van vonva sok munkakör fizetésileg, az én munkám egyszerű lenne, műszeres hegesztési pont ellenőrzés ,vagyis nekem kellett volna ellenőrizni a hegesztések minőségét vagyis rajtam múlt volna, hogy a kanyarban szétesik-e a kocsi mert elszakadtak a hegesztések "

Két csecsemő beszélget : - Szia. Te fiú vagy, vagy lány? - Fiú. - Honnan tudod? - Ha kimegy a nővér, megmutatom. A nővér elhagyja a termet, a kisbaba felrántja a takarót : - Látod? Kék a zoknim!

- Kisfiam, hol van a nővéred? - Matematikailag bement a szobájába. - Hogyhogy matematikailag? - Két ismeretlennel...

Nem egy mai darab, de lehet rajta röhögni.